Reflexió

Ez a projekt bő három hetet vett igénybe. nagyon pontos tervezés előzte meg tanári részről, majd - ez igen fontos volt - a diákok részéről is, legalább is ez volt a kitűzött cél, nagyrészt teljesült is.

Azért szeretem a filmes projekteket, mert rendre beteljesíti azt az álmot, hogy a diák magáénak érezze a feladatot, és ahhoz a tanár segítőnek tekintse. Ez az a bizonyos megváltozása a tanári szerepnek, amiről annyit beszélünk. Plusz általában sok örömteli percet szerez a film forgatása. A vágás meg hatalmas munka... Szóval sok előnye van :)


Kellett írni három munkanaplót is, a munka különböző fázisaiban. Néhány részletet közlök az alábbiakban.





Mi történt? Mit csinált? 

Először is kezdjük az elején Amikor megtudtam , hogy nekem filmet kell forgatni , úgy gondoltam hogy egyből bedobom a törölközőt. Folyton morgolódtam erőm, se kedvem se volt az egészhez. A mai napon szerensére véget ért ez a szörnyű mentalitásom , kezdem meglátni ebben a projektben a jó dolgokat is. Megismerkedtem csomó új dologgal amikről igaz hallottam de elképzelésem se volt. Kamera mozgások stb. Sokat ötleteltünk, eszmecserét folytattunk, addig amíg a mai napon meg nem történt a végleges döntés a projekttel kapcsolatban pl. Hol forgassuk le a helyet szereplők, milyen kamerával vegyük fel stb.

Mit remél ettől a projekttől? Milyen pozitív dolgokat vár? 

Őszinte leszek, kezdem belátni, hogy ennek a munkának van jó oldala is. Eddig nagyon ellenszenves voltam, nem értettem a lényegét, és , hogy miért is jön az irodalomhoz a filmforgatás ami leginkább média. De logikusan, és nem idegeskedve gobdolkodva megláttam azt, hogy egy irodalmi művet leforgatni filmként igen-is jó dolog, igazhogy a filmforgatás média, de mégis érzelmeket kell kifejezni, ami meg irodalom, művészet. A kettőnek igenis sok köze van egymáshoz. Sokat várok a csapatmunkától, úgy gondolom erős négyes lehetünk, mindannyiunkban van kellő kreativitás, és abból csupa jó dolog sülhet ki. 

Milyen veszélyeit látja a továbbiakban a csoport közös munkájának? 

Veszélyeket egészen a kérdés elolvasásáig nem vizualizáltam. Emelet azonban a projekt esetleges félresikerülés esetén azonban erőszakos gondolatok törhetnek napvilágra, melyek atrocitásokat eredményezhetnek.   

Mitől tart? Milyen negatívumokkal számol? 

A projekt számos előnyét elismerem, és csapatépítés fejlesztő  képességét különösen nagyra értékelem. Mindazonáltal megjegyezném, hogy a feladat meglepő és különleges téma választása személyemben, és csapattársaimban is ellenérzéseket generált.  

Ezen érzések gerincét a "nem értés" adja. Nem tudjuk biztosan, hogy a film-gyártás hogyan járul hozzá tanulmányaink előrehaladásában, és ezek hogyan kapcsolódnak, az idei tanévhez. A fő problémát mégsem ez jelenti, hanem az időigényes gyártási és kreatív munkák miatt keletkező kedvtelenség.   

Mit gondol, fog-e hasznosítani valamit (tudást, tapasztalatot, készséget) ebből a munkafolyamatból a későbbiekben, akár a gimnáziumi évek után?  Ha igen, mit? 

Igen, mivel a gondolatmenetem megváltozott, és ez alapján bármiben jobb munkát tudok végezni.

Segített jobban bele szoknom a csapatmunkába és biztos vagyok benne, hogy szükségem lesz még a videó vágásban szerzett ismeretekre, valamint türelmesebb is lettem. 

A) Szerzett-e valami konkrét, kézzel fogható tudást a kamerakezelésről, beállításokról, a felvételről?  

Igen, sok kameraállás és mozgás megmaradt a fejemben, valamint praktikák ezekkel kapcsolatban. 

B) Van-e valami, amit megtudott a közös munkáról? Hogyan lehetne, kellene jobban csinálni? 

Egy kissé nehézkes megérteni mások gondolatmenetét, de nem lehetetlen, ugyanis mindig sikerült megtalálni a mindenkinek tetsző utat.  

C) A társairól? Megismert-e valakit jobban a közös munka során? 

Igen, sok dolog a forgatáson tudatosult bennem. 

D) Saját magáról? Van-e olyasmi, amin változtatni szeretne? 

Azon, hogy sokkal jobban lehetnék nyitottabb mások elgondolásaira 

 B) Van-e valami, amit megtudott a közös munkáról? Hogyan lehetne, kellene jobban csinálni? 

Kicsit féltek a többiek a szerepléstől és ez néha meg is látszott a munkán, de nevettünk egyet és mehetett tovább a forgatás. Szerintem ennél jobban nem csinálhattuk volna. Talán ha lett volna több idő, akkor a lehetőségek is nagyobbak lettek volna. 

C) A társairól? Megismert-e valakit jobban a közös munka során? 

Rossz előérzetem volt az egyik csapattársammal kapcsolatban. Nos, hát nagyot tévedtem. Ez a feladat határozottan közelebb hozott minket egymáshoz. 

D) Saját magáról? Van-e olyasmi, amin változtatni szeretne? 

Megtanultam, hogy kár előre aggodalmaskodni mások miatt. Ha átadom magam annak amit csinálok, akkor az tetszeni fog a társaimnak. Nem kellett mondaniuk mit tegyek, ahogy nekem sem nekik, mindenki végezte a maga munkáját és senki nem kötött bele a másikba. 

B) Van-e valami, amit megtudott a közös munkáról? Hogyan lehetne, kellene jobban csinálni? 

-  Nekünk  már  az  elején  volt  egy  komolyabb  nézet eltérésünk,  ami  a  mai  napig  tart.   A  forgatás  idejére  félre  tettem  a  munka  minőségéért.  Nem  tudom  mit  tudnánk  jobban  csinálni  szerintem  teljesen  rendben  volt  a  csapatunk  ,  már  az  elején  volt  külön  csoportunk  erre  a  projektre  ,  és  ott  beszéltünk  meg  minden  fontos  ,  és  kevésbé  fontos  dolgokat. 

Mit tanult az utolsó héten? (Konkrét tárgyi tudást szerzett, emberileg tanult, a munkamorállal, munkaszervezéssel kapcsolatos tapasztalatokat nyert stb.) 

Többet kell noszogatni a csapattársakat, hogy tartsák be az időpontokat. Már képes vagyok megvágni egy rövid filmet. 

Végeztek a vágással is. Részt vett-e a munkának ebben a fázisában? Mit csinált pontosan? 

Rendezői és kreatív dolgaim mellett, a vágás volt a fő feladatom. Ezt teljes mértékben egyedül végeztem, természetesen a csapattagok beleegyezésével, és ellenőrzésükkel.  A felvett nyers anyagokat, kronológiai sorendben nagy alapossággal vágtam össze, itt szabad kezet kaptam, saját elképzeléseim szerint valósíthattam meg a film részleteit. A hangokat/effekteket is én válogattam össze.  

Az előrehaladást úgy szemléltettem a többiekkel, hogy összeraktam egy jelenetet (pl.: a szörny születése) majd amikor úgy gondoltam, hogy kész, lerendereltem, majd feltöltöttem a youtube-ra, és megkérdeztem a többiektől, hogy jó ez így?  

Abban az esetben, ha mindenki szerint jó a jelenet, haladhattam tovább. Ez a módszer érvényesült a film többi részénél is.  

Visszatekintve mi volt a legnehezebb az egész munkafolyamatban? 

Az én szemszögemből a vágás volt a legnehezebb, igaz, a történetírás és a forgatás se volt könnyű feladat.  A vágás/utómunka szerintem azért az egyik legnehezebb munkafolyamat, mert ebben a folyamatban kell hogy összeálljon a film egy nézhető alkotássá. Fel kellett vennünk a forgatáson kívül is pár monológot, a nyers anyagokat alaposan megvágni, a temérdek bakit eltávolítani, ügyelni a fény/hang viszonyokra, és arra, hogy a jelenetek összessége végül egy értelmes történetet adjon ki. Az adott jelenetekhez illő hangok kiválasztása sem volt egyszerű folyamat. 

Változtak-e a projekttel kapcsolatos érzései (ellenérzés, lelkesedés)? 

A kezdeti ellenérzések megszűntek, a film gyakorlati kivitelezésének kezdetétől megszerettem a projektet.  

Hogyan tudna hozzájárulni ahhoz, hogy a közös munka jól működjön, hogy a várható gondokat a lehető legnagyobb mértékben elkerüljék? 

Úgy gondolom, hogy az ötleteim kreatívak, és hatásosak lehetnek. Igaz az is rám, hogy tudom a dolgokat félvállról venni, de nagyon komoly is tudok lenni ha kell. Próbálok mindent megtenni a csapatért, hajtani őket, hogy minél eredményesebb munkát tudjunk bemutatni.